Koncepció:
A coaching módszertanilag egy speciálisan intenzív tanulási helyzethez kötött tanácsadási folyamat, amelynek eredményeképpen növekszik a szakmai problémamegoldás, és megerősödik az önreflektív tanulás készsége, a rendszerszemléletű gondolkodás és a döntési hatékonyság. Kiindulópontja a reflektiv rátekintés a szakmai interakciókra és elakadásokra, az együttműködés és a kommunikáció módjára, a személyközi (vezetői-strukturális), szervezeti és környezeti (üzleti) viszonyokra, és ennek alapján a megoldást elősegítő döntési helyzetek előkészítése és kidolgozása.
A folyamat:
A coaching folyamat annak az intenzív emberi találkozásnak fenntartott hely, ahol két ember szövetséget köt arra, hogy együtt haladnak a tanulás egy speciális ösvényén. Problémákat oldanak meg, döntéseket készítenek elő, és rendíthetetlenül szembenéznek azokkal az árnyakkal, amelyek mindeközben megjelennek. A coach feladata nagyon egyszerű: fel kell ébresztenie a harcost vezetőben, és meg kell őt erősítenie abban a hitében és elhatározásában, hogy minden helyzetben totális felelősséggel és egyben szabadsággal rendelkezik. Ilyen egyszerű. Minden fontos történésnek komoly jelentése van, és a coachingban ezeket a jelentéseket kutatjuk, mindent a coachee, az ügyfél szempontjából, az ő nézőpontjából, az ő vezetői szerepének a pontosabb megértése miatt. A coaching tulajdonképpen óriási esély a vezetőnek, hiszen a találkozás pillanataiban, az üléseken minden róla szól, ő van a középpontban, érte történik minden, ő a kedvezményezett, és nem az irányító. Ő van a középpontban, úgy, mint egy gyermek, aki megtanulja megérteni és (újra)felfedezni, ki is ő valójában mint személy és döntően mint vezető. A coach tisztán rá figyel, és abban támogatja, hogy kapcsolatba kerüljön a belső harcosával, önmaga jobbik énjével. Számomra a coaching a belső harcos megerősítésének a története és a coach egy olyan szakember, aki rendelkezik a támogatás és az irányítás, a megértés és a tanítás, a megerősítés és a szembesítés eszközeivel,
aki képes a legjobb módon, a legtöbbet kihozni a vezetőből. Találkozásuk megrendítő, mégis olyan könnyed, mint egy üdítő tavaszi zápor, amely után felfrissül a föld, aztán még egy darabig érezni a föld és az eső illatát, végül minden eltűnik. A coaching folyamat végén mindketten, a coach és a vezető is úgy fogja gondolni, jó találkozás volt, sokat kaptak egymástól, és előreléptek az életükben. Aztán mennek mindketten tovább a maguk útján.
Határtartás:
A coaching számomra olyan keresési és találkozási folyamat, amelyben a vezető szakmai szerepek mögött rejló emberi arca bontakozik ki egyre élesebben és pontosabban. Szakmai kérdésekkel, konfliktusokkal, szerepdilemmákkal, döntési nehézségek mögötti elakadásokkal dolgozunk, és célunk, hogy felszínre hozzuk a már meglévő, de rejtett tapasztalatokat, megerősítsük a szakmai személyiséget. Azt a “nevet” keressük közösen, amellyel a vezető speciálisan rendelkezik, amely különleges módon hozzá tartozik. Azt a többletet szeretnénk felszínre hozni, amely sajátos módon az övé, az ő tehetségének része, identitásának forrása. Talán több réteg alatt porosodik, befedte az idő és a feledés homálya, mégis ott van, kibontásra vár, a feltáró munka pusztán hit és elszántság kérdése. Ebben a keresési folyamatban a legélesebb és legérzékenyebb kérdés számomra a határok: az én-határok, a szakmai és személyes én határainak, a coachee és a coach között meghúzódó határoknak a tisztán és élesen tartása.
Team Coaching:
Lényege szerint a team coaching kis létszámú teamek fejlesztésének hatékony módszere, amely aktuális szervezeti, vagy szakmai problémák feldolgozásából építkezik. A beavatkozás a team dinamikáját felhasználva fókuszál olyan kérdésekre, amelyek megoldása során az együttműködés hatékonyabbá válik, és konkrét akciótervek születnek feszítő témák feldolgozására.