Az energia életünk és létezésünk alapvető forrása, melyet mindenki érzékel, keres és használ. Az viszont nem köztudott, hogy az energiáért nem kell harcolni. Hosszú tanulási folyamat, amíg megértjük, hogy az energiaáramlás legintenzívebb módja a pozitív és nagyon tudatosan felépített együttműködésben rejlik. Azért nehéz tanulási folyamat mindez, mert a nyugati kultúrkörben a hagyományos iskolai tankönyvekből és módszertanból kimaradt az energiával való tudatos bánásmód megismerése, a pozitív és építő kiegészítő jelenlét megteremtésének elve. Energiafelhasználásunkat így többnyire tudattalan sémák vezérlik, és csak később jövünk rá, hogy működésünkben mennyi rögzültség, rossz minta, tudattalan energiaelszivó játszma van. Azt mindenki érzi ugyan, hogy van, aki elvesz tőle valamit, és vannak találkozások, amelyek feltöltik, de hogy e mögött a tapasztalat mögött kialakult viselkedési sémák és mintázatok húzódnak még, amelyeket meg lehet érteni és változtatni, azt még mindig nagyon kevesen tudják. A harc az energiáért sokszor természetes módon alakul ki a családban, rögzül az iskolában, és visszük tovább a vállalati működésbe. Legtöbbször a nem tudatos félelmek, a rossz tapasztalatok miatt alakul ki a manipulatív tér- és energianyerés gyakorlata. Az energiát azonban nem csak harccal lehet meg- szerezni, mért olyan forrás, amellyel egyrészt mindannyian rendelkezünk, másrészt a harc által megszerzett energia nem tárolható, vagyis újabb és újabb harchoz vezet. Csak kevesen tudják, hogy az energia alapvetően nem másoktól megszerezhető érték, hanem olyan alap, amellyel mindannyian korlátlanul
rendelkezünk, de tudatosan kell vele bánnunk. Azt talán mindenki érzékeli, hogy egy találkozás, beszélgetés vagy érte- kezlet elfárasztja vagy feltölti. Mégis kevesen vannak, akik képesek összekötni a pozitív vagy negatív élményt a kapcsoló- dásban létrejött mintázatokkal, magatartásmódokkal. Az energia alapvetően a figyelem által áramlik vagy blokkolódik. Aki túl sok figyelmet igényel magának, de nem tud figyelmet adni, az energiát rabol. A harc a figyelemért tipikus tudattalan berögzültséggé válhat az energiára éhes vezetői értekezletek szereplőiben, a hierarchiába tagozódott pozíciók birtokosaiban, a kollegiális viszony nem szimmetrikus helyzeteiben. Az energiaéhség sokszor erősebb késztetés, mint a fizikai élelem utáni vágy. A fizikai éhséget sem könnyű minden esetben csillapítani – lásd korunk tipikus betegségtüneteit (bulémia, anorexia) -, az energiaéhséget azonban (amely nagyon sokszor a fizikai késztetés és hiány mögött jelenik meg) mindennél nehezebb kielégíteni. Egyrészt, mert nem evidens, hogy az energia nem pusztán harc által nyerhető el, másrészt az energiaéhség sokszor elnyom minden más finom érzékelést, így uralkodó motiváló erővé válhat. Sokszor tapasztaljuk, hogy a személyes kapcsolataink egy idő után hatalmi helyzetekké alakulnak át, még akkor is, ha kezdetben egyértelműek voltak a szerepek, és a kapcsolódás szimmetrikus volt. Nagyon sok párkapcsolat és szakmai helyzet éppen azért fut zátonyra, mert a játékosok egy tipikus (általában nem tudatos) energianyerés mintáját ismerik és követik benne, és azon nem akarnak, vagy nem tudnak változtatni.