Mindannyian tökéletesnek születünk, és rendelkezünk a fejlődés, a megújulás és az öngyógyítás belső mechanizmusával. Minden rendben van velünk, amikor a belső időnk érzékelése még ép, és nem a külső világhoz mérjük magunkat, hanem a belső egyensúlyt tartjuk fontosnak; tudjuk, mire van szükségünk, mi fontos számunkra és mi nem. Természetes módon megérezzük, hogy kiben bízhatunk, és ki az, akit jobb, ha elkerülünk, mert rendelkezünk az integritásunkat biztosító belső védelemmel. Nemcsak a szemünkkel látunk, hanem a lelkünkkel érzékeljük a különféle irányokból érkező finom rezgéseket, és ösztönösen elkerüljük a rossz helyzeteket, fényszőgeket. Belülről tudjuk, hogy kik vagyunk valójában, és nincs szükségünk külső megerősítésre. A belső harcosunk a helyén van, megvéd minket azoktól a helyzetektől, amelyekben mást kell mutatnunk, mint akik vagyunk, és azoktól az emberektől, akik előtt meg kell hajolnunk, vagy akiknek be kell hódolnunk. Mielőtt a külső időhöz kellene alkalmazkodnunk, még pontosan tudjuk, hogy nem az számít, amit elérünk, hanem az, ahogyan jelen vagyunk a helyzetekben; nem az számít, hogy mekkora a teljesítményünk, hanem az, ahogyan létrehozunk valamit. Nem az a fontos, hogyan néznek ránk mások, hanem az, ahogyan együtt vagyunk, és ahogy másokkal és önmagunkkal bánunk; nem az a fontos, amit mások várnak tőlünk, hanem az, hogy békében legyünk önmagunkkal. A belső harcos a valódi énünk integritásának és harmóniájának, eredeti önmagunknak őrzője. Védi a belső tudást, amely csak rólunk szól, amelyben a teljes kép még egyben van, érintetlenül.
A rendíthetetlen ólomkatona annak a kincsnek az őrzője, amely a szívünk mélyén élő őskép arról, akik valójában vagyunk és lehetünk. A lehetőségek és a realitás még nem vált benne maradandóan ketté, mert a hit és a bizalom belülről fogja össze azt, akik vagyunk, és amivé válhatunk. Ez a kép azért gyönyörű, mert minden a helyén van benne, nyugalomban és mégis áramlásban. Még nem csúfította el a fiatalságról és a szépségről alkotott külvilág csalóka tükörképe. Nem viszonyított formák és részek tükröződése, hanem érintetlen kép az egységről és a teljességről. A belső harcos a szelíd erő birtokosa, hajlíthatatlan és kompromisszummentes védelmezője a lélek és a test egységének. Nem lehet megfélemlíteni, megtörni és elcsábítani, szakadatlanul küzd az igazságért, nem lehet letéríteni az útjáról, mert minden helyzethez képes alkalmazkodni, és ha kell, mindent képes elengedni. Nem ragaszkodik a kényelemhez és a biztonsághoz, ezért tud felülemelkedni bármin, és ha kell, bárkin, de sohasem adja fel a megújulásba vetett hitét, a változás reményét. A belső harcos mindannyiunk jobbik fele, lelkünk sértetlen része: mindig tudja a jó irányt, ismeri az igazi értékeket, figyelmeztet, ha meghátrálunk, vagy megbicsaklik a térdünk, elakad a szavunk. A belső harcos mindannyiunk igaz része, valódi nevünk őrzője. Akkor is velünk van, amikor már régen eltemettük magunkban a reményeinket, amikor álnéven élünk, és pénzért vagy hatalomért feladtuk valódi önmagunkat. A belső harcos bármikor képes megújulni és átalakítani az életünket. Éberen őrzi álmainkat, remélve, hogy egyszer valóra váltjuk őket.